A Magyar Pünkösdi Egyház Székesfehérvári gyülekezetének rövid(vázlatos) története:

Bozsóky Ferenc evangélista és szeretett felesége, Iluska néni 1981-ben Székesfehérvárra költözött. 1982-ben már házi imaalkalmakat tartottak, a városba betelepült pünkösdi testvérekkel.

1983-ban megalakult a 16 főből álló „házi” Gyülekezet.

1983-2000-ig Bozsóky Ferenc a Gyülekezet első pásztora. A rendszerváltást követően viszonylagos „szélcsendben” erősödtek meg, adakozó és áldozatokat vállaló közösséggé.

1989-ben a lelkipásztor Istentől kapott kijelentés alapján, egy állandó, összejövetelre alkalmas ingatlant talált. Ezt a féltetős parasztházat a helyi gyülekezet a saját önerejéből, a Pünkösdi közösség országos adakozásából, és külföldi támogatásból megvásárolta, és Imaházzá alakította. A rendszerváltás idején jelentős létszámbeli növekedés indult el a Bozsóky házaspár és a fehérvári testvériség evangélizációs munkája nyomán. Ebben a növekedési időszakban érkezett haza Ausztriából Bozsóky László és családja. Ők nagy buzgósággal kapcsolódtak be a kibontakozó munkába. Ennek nyomán még több megtérő jött a Gyülekezetbe.

Az idősödő édesapa (ekkor már 70 éves) átadta László fiának a vezetést. Ezután a gyülekezeti tagság legnagyobb része a fiatal Bozsóky házaspár által vezetett ausztráliai támogatású új pünkösdi misszióhoz csatlakozott.

1993-ban az idős Bozsóky házaspár vezetésével indult újra a kis közösség. Ebben jelentős lelki támogatást nyújtott a mindvégig hűséges, és imádkozó Döme Erzsike néni és Murányiné Hilda.

2000-ben az ekkor már 77éves idős lelkész javaslatára, a huszonhárom fős gyülekezet, Simon Istvánt, a Csetényi Pünkösdi Gyülekezet egyik elöljáróját hívta meg a lelkipásztori szolgálatra.

A Simon család már 1996-ban letelepedett Székesfehérváron, de visszajártak a Csetényi gyülekezetbe, szolgálni, és segíteni az Idősödő Pintér Imre lelkipásztor vezetésével folyó munkát.

2000 karácsonyán Bozsóky Ferenc a helyi Gyülekezet és egyben a székesfehérvári körzet elöljárójaként kézrátételes imával adta át a lelkipásztori szolgálatot Istvánnak. Ugyanígy imádkozott feleségéért Mártiért is, hogy hűséges segítőtársa legyen ebben a szolgálatban.

2001 január 14-én került sor az ünnepélyes felavatásra, Fábián Attila egyházelnök részéről.

2003 végéig 35 főre nőtt a felnőttek létszáma. Időközben felújítottuk a korszerűtlen, és elavult épületet.

2005-től nyilvános evangélizációkat tartottunk ami újabb növekedést eredményezett. Főleg fiatalok jöttek a közösségünkbe.

2006-ban az akkor már 110 éves korszerűtlen épület szűkösnek bizonyult.

Az Úr a Szentírásból az I Krónika 28:10 verséből egyértelmű kijelentést adott a lelkipásztornak:

„Most azért mivelhogy, az Úr választott téged, hogy néki szent házat építs: légy erős és készítsd meg azt.”

A kis létszámú gyülekezet Istenben bízva, nagy áldozatokat vállalva nekifogott a nagyszabású építkezésnek, noha, anyagilag önerejükből nem tűnt megvalósíthatónak. Isten csodálatos módon mindenről gondoskodott, és mindig az adott építési folyamathoz rendelte ki, a Pünkösdi Egyház, és az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatását. Székesfehérvár Önkormányzata, Warvasovszky Tihamér polgármester vezetésével jelentős segítséget nyújtott, de ugyanígy a civil támogatók is.

2009 január 31-én került sor a Gyülekezeti Ház ünnepélyes felavatására.

Ebből a házból kiindulva végezzük missziós szolgálatunkat a Királyok Városában, a környező településeken, iskolákban, valamint szenvedélybetegek, és hajléktalanok között.

Simon István