Bozsóky Ferenc evangélista és szeretett felesége, Iluska néni 1981-ben Székesfehérvárra költözött. 1982-ben már házi  imaalkalmakat tartottak a városba betelepült pünkösdi testvérekkel.

1983-ban megalakult a 16 főből álló „házi” Gyülekezet.

1983-2000-ig Bozsóky Ferenc a Gyülekezet első pásztora. A rendszerváltást követően viszonylagos „szélcsendben”  erősödtek meg, váltak adakozó és áldozatokat vállaló közösséggé.

1989-ben a lelkipásztor Istentől kapott kijelentés alapján egy állandó, összejövetelre alkalmas ingatlant talált. Ezt a féltetős parasztházat a helyi gyülekezet a saját önerejéből, a Pünkösdi közösség országos adakozásából, és külföldi támogatásból megvásárolta, és Imaházzá alakította. A rendszerváltás idején jelentős létszámbeli növekedés indult el a Bozsóky házaspár és a fehérvári testvériség evangélizációs munkája nyomán. Ebben a növekedési időszakban
érkezett haza Ausztriából Bozsóky László és családja. Ők nagy buzgósággal kapcsolódtak be a kibontakozó munkába. Ennek nyomán még több megtérő jött a Gyülekezetbe. Az idősödő édesapa (ekkor már 70 éves) átadta László fiának a vezetést. Ezután a gyülekezeti tagság legnagyobb része a fiatal Bozsóky házaspár által vezetett ausztráliai támogatású új pünkösdi misszióhoz csatlakozott.

1993-ban az idős Bozsóky házaspár vezetésével indult újra a kis közösség. Ebben jelentős lelki támogatást nyújtott a mindvégig hűséges, és imádkozó Döme Erzsike néni és Murányiné Hilda.

2000-ben, az ekkor már 77 éves idős lelkész javaslatára, a huszonhárom fős gyülekezet Simon Istvánt, a Csetényi Pünkösdi Gyülekezet egyik elöljáróját hívta meg a lelkipásztori szolgálatra. A Simon család már 1996-ban letelepedett Székesfehérváron, de visszajártak a csetényi gyülekezetbe, szolgálni, és segíteni az Idősödő Pintér Imre lelkipásztor
vezetésével folyó munkát.

2000 karácsonyán Bozsóky Ferenc a helyi Gyülekezet és a székesfehérvári körzet elöljárójaként adta át a lelkipásztori szolgálatot Istvánnak. Ugyanígy imádkozott feleségéért, Mártiért is, hogy hűséges segítőtársa legyen ebben a szolgálatban.

2001. január 14-én került sor az ünnepélyes beiktatásra, Fábián Attila egyházelnök vezetésével.

2003 végéig 35 főre nőtt a felnőttek létszáma. Időközben felújították a korszerűtlen és elavult épületet.

2005-től nyilvános evangélizációkat tartottak, melyek újabb növekedést eredményeztek. Főleg fiatalok csatlakoztak a közösséghez.

2006-ban, az akkor már 110 éves korszerűtlen épület szűkösnek bizonyult. Az Úr a Szentírásból az I Krónika 28:10 verséből egyértelmű kijelentést adott a lelkipásztornak:
„Most azért mivelhogy, az Úr választott téged, hogy néki szent házat építs: légy erős és
készítsd meg azt.”

A kis létszámú gyülekezet Istenben bízva, nagy áldozatokat vállalva nekifogott a nagyszabású építkezésnek, noha anyagilag, önerejükből nem tűnt megvalósíthatónak. Isten csodálatos módon mindenről gondoskodott, és mindig
kirendelte az adott építési folyamathoz szükséges forrásokat, többek között a Magyar Pünkösdi Egyház Gyülekezetei, valamint az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatását is. A Warvasovszky Tihamér polgármester úr által
vezetett Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata is jelentős segítséget nyújtott. Magánszemélyek szintén nagymértékben járultak hozzá az épület kivitelezéséhez.

2009. január 31-én került sor a Gyülekezeti Ház ünnepélyes felavatására.

Ebből a házból kiindulva végezzük missziós szolgálatunkat a Királyok Városában, a környező településeken, iskolákban, valamint szenvedélybetegek, hajléktalanok és szükségben lévők között.

Simon István