Dunaharaszti misszió

Dunaharaszti misszió

Dunaharasztiban működik a Magyar Pünkösdi Egyház fenntartásában lévő Hajnalcsillag Szenvedélybetegek Rehabilitációs Otthona. Drog-, alkohol-, és gyógyszerfüggő szenvedélybeteg nők családias környezetben élnek itt. Molnár Géza és Molnárné Papp Eszter vezetésével, és elhívatott, odaszánt gondozók hite és munkája során kilátástalan helyzetből idekerült lányok, asszonyok nemcsak otthont, menedéket, gyógyulást találhatnak itt, hanem egy új élet reménységét. Sokszor hitetlen, ateista családi háttérből származó emberek itt ismerik meg Jézus Krisztust, aki személyválogatás nélkül mindenkinek adja megmentő kegyelmét, aki hittel hozzá fordul, és elfogadja személyes megváltójaként.

Hétvégenként a térség gyülekezetei, pásztorai vállalták, hogy Istentiszteletet tartanak az otthonban. Néhány éve Isten kegyelméből mi is – a székesfehérvári gyülekezet – részt veszünk ebben a csodálatos munkában. 2-3 havonta kerül ránk a sor. Általában hárman megyünk, Simon István lelkipásztor, Vargáné Klárika és én. 4 órára érkezünk, már várnak minket. Az üdvözlés után közös ima, néhány dicséret és igehirdetés következik. István olyan szeretettel és megragadó őszinteséggel tud beszélni Jézusról az elveszett embereknek, hogy megérinti a hallgatókat Isten szeretete. Csodálatos ajándéka ez Istennek, amit Istvánnak adott – ő gyakran mondja, hogy a szíve az elveszettekért ég -, nemcsak távolról szemlélni mások problémáit, hanem olyan erővel együtt érezni a fájdalmukkal, elhagyatottságukkal, hogy ők is megérezhessék, hogy ilyen odaadó szeretetet egyedül csak az Úr Jézus tud adni. Ő az, aki meg tudja változtatni az életüket, helyre tudja állítani azt, ami elromlott. Nem véletlen, hogy itt vannak, ez a hely a legjobb számukra, hogy az életük új irányt vegyen. Isten sokszor azért engedi meg a mélypontokat, mert jó dolgunkban nem keresnénk megmentő kegyelmét. De ha eljutottunk egy olyan pontra ahonnan már nincs kiút, akkor tudjuk elfogadni, megragadni a felénk nyújtott kezet.

Az igehirdetés után mi is egyszerű szavakkal, személyes példákkal, megtapasztalásokkal elmondhatjuk a bizonyságtételünket, hogy hogyan hívott el Isten, hogy tértünk meg a világból és lettünk Jézus Krisztus követői, és hogyan tud a hétköznapokban is az életünk minden területén segíteni, ha behívjuk az életünkbe. Szeretnénk egyszerűen közvetíteni Isten határtalan szeretetét, amelynek mi is bizonyságai vagyunk.

Az Istentisztelet után ott maradunk még, személyes beszélgetések, kérdések, imakérések következnek. Csodálatos látni, hogyan nyílnak meg, mesélik el életüket. Megrendítő minden egyes történet. Bár tudnánk többet segíteni. Meghallgatjuk őket, imádkozunk értük. Nagy szükség lenne rá, hogyha innen kikerülnek, legyen hová menniük. Nem mindenkit vár szerető család, sokuknak senkije nincs, aki segíteni tudna, de akinek van hova menni, annak is nehéz bizonyítani, hogy az élete megváltozott, meggyógyult, képes rá, hogy új életet kezdjen. Nagyon nehéz visszailleszkedni a társadalomba, munkát, megélhetést találni. És nagyon nehéz a kísértéssel szemben megállni és hitben maradni, de Isten segítségével lehetséges.

Imádkozunk értük, hogy Isten tegyen csodát az életükben, és az ott dolgozókért, hogy tegye áldottá és gyümölcsözővé a munkájukat, amit az otthonban végeznek.

2014 nyarán kilenc dunaharaszti otthonban lakó nőtestvér merítkezett be nálunk, a székesfehérvári gyülekezetben. De a döntés csak az első lépés. Még nagyon sok a feladat, hogy a hitük megerősödjön, mire kimennek az otthonból, hogy beépüljenek egy befogadó közösségbe, gyülekezetbe, és majd bizonyságtevői, munkásai legyenek Istennek, hiszen ki tudná hitelesebben bizonyítani, hogy ilyen mélységből is van szabadulás, mint aki maga is átélte Isten üdvözítő kegyelmét.

A feladat nagy része az otthonban dolgozó gondozóké, mi csak egy kis színfoltot viszünk be hétvégenként és igyekszünk hűnek lenni azon a kevésen, ami ránk van bízva. Egyedül Istené a dicsőség, azért amit köztük cselekszik!

Székesfehérvár, 2015. április 19.

 

Szajkóné Aranka